Veszprémi Off-road Club

VI. Veszprém Trophy (Hoze)

Published on 10/30/2005 01:40 PM

2003-10-24 [péntek-szombat] - VI. Veszprém Trophy - V.O.R.C.

Még csütörtökön délután indultunk útnak Veszprémbe. A szállásunk a szokásos kollégiumban volt. Este 8-9 óra lehetett mikor megérkeztünk. Az első utunk az egyik benzinkúthoz vezetett. Mivel az eső szemerkélt ezért beállhattunk a mosóba kereket cserélni. Vittünk magunkkal elektromos kulcsot, meg hosszabbítót és így sec. perc alatt átszereltünk.

VI.vptrophyhoze0.jpgMajd a szállásunkat elfoglaltuk és nyugovóra tértünk.
Reggel 7-órakkor ébredtem. Kinéztem az ablakon, majd látom ám hogy minden tiszta hó! ÜhÜMmmm! Mondom Iván ennek a fele sem lesz tréfa. Minden ruhámat magamra húztam, de még ennek ellenére is vacogtam olyan hirtelen jött ez a hideg. Hát egy gyors reggeli után irány Márkó. Már gyűlt a jónép. A regisztráció elintézése után a sors 3-dik vagy 4-dik indulónak tett meg minket. Aminek persze nagyon örültünk, mert ráértünk autózni és nézelődni nem félve, hogy ránk sötétedik félúton. Egy darabig csak egy-két nyom volt előttünk, úgyhogy sasolni kellett az itinert. A sok hótól a faleveles fák behajoltak és néhol az áthatolhatatlannak tűnő dzsungelen úgy mentünk mint, ha mi lennénk az elsők itt.

VI.vptrophyhoze1.jpgElérkeztünk az első speciálhoz. Egy patakmederbe kellett belemenni, aminek az alja sziklás volt. A végén jobbra kellett elhagyni a pályát meredeken felfelé, ami nagyon csúszott a lehullott falevelektől és a meg-meg olvadt hótól. A bökkenő egy középtájon belógó kidőlt fának a gyökere okozta balról. Ezt ugye szűkösen lehetett jobbról kerülni sőt ami azt illeti sok autónak nyomta meg a bal felét. Tehát úgy döntöttünk ez nem nekünk való. Mint ahogy azt már megszokhattuk.
Továbbmenve a pontos itineren egyszer csak furcsa érthetetlen kereszteződésekhez értünk. Mint ahogy kiderült az itiner papír spórolás miatt mind a két oldalra lett nyomtatva, így lapozáskor a 18-as pont után a 35-ös jött...

Aztán meglett az első KP is. Ereszkedünk lefelé egy árok bal oldalán párhuzamosan az árokkal figyelve hogy a kocsi nehogy becsússzon a gödörbe, mert jobbra dőlt az út. Szépen, lassan! Csak óvatosan.... mindketten jobbra bámulunk, miközben óvatosan haladunk a vizes, faleveles, havas földesúton. Balról fejmagasságban egy fán közvetlenül az út mellett egy bazni nagy piros KP! Majd hogy neki nem megyek! Csak akkor vettem már észre mikor melléje értünk. Huhhh! Mondom Iván! Figyu mán! Itten van egy sunyi KP! ;))) A következő meg annyira havas volt hogy szinte nem is látszott a fa oldalán. Persze nagyon óvatosan pecsételtünk, nehogy a szép hó leessen a csúnya műanyaglapról és rontsa a tájképet. :>>

Majd elérkeztünk egy másik speciálhoz. Itt egy nagyon széles terület volt az erdőben körbeszalagozva, és egyedül a bejárat és a kijárat volt meghatározva amin keresztűk kell menni. A pályán többféleképp is végig lehetett haladni. Persze nem egy sima mező volt ám! Az alján egy fránya kiszáradt patak kanyargott hol jobbra hol balra. Meg hát a kijárathoz is egy meredek emelkedő vezetett. Nagy szerencsénkre a patakon átjutottunk mert hát nagyon határeset volt azért meg kell hagyni. Szétdifferált minden kerekünk, még a pótkerék is. A vége pedig egy kb. 5 méter csörlőzés lett amit egy régi katonai teherautóhoz hajtottunk végre. Amortizáció: egy kis horpadás az amúgy is összetört jobb hátsó lámpa alatti lemezen. Pfff. De! Legalább elmondhatom, hogy megpróbáltuk.

VI.vptrophyhoze2.jpgEbből a spec.-ből kiérve nagyon rendesen útbaigazítottak a rendező gyerekek, olyannyira hogy kb. 5-8km-t autóztunk anélkül, hogy tudnánk hol járunk.
Majd egyszer csak egy ismerős helyhez érkeztünk "mint ha már tavaly jártunk volna ebben a patakban" érzésem támadt. Közelebbről megnézve épp egy fehér G foglalta el a patak mértani közepét. "Ingyen van a parkolás!" gondolta úgyhogy kihasználja. Mivel tavaly már huzigáltunk ki innen UAZ-os cimbiket és haladtunk is át ezen az árkon a lankásabb, de annál süppedősebb felén, ezért lendületesen a G-mellé tettem magamat sok-sok lendülettel, és félkettő padlógázzal... de hát úgy néz ki, hogy egy év óta csak gyűlt a hordalék így mi is ingyen parkoltunk egy darabig. :) Na már kezdett egy kicsit sötétedni és ahogy elnéztem balra tőlünk egy Niva is pihenőre fogta. Majd gyors kicsörlőztük magunkat, majd Kercsó G-jét, azt mentünk is a Miklóséknak segíteni a fehér Nivát áthúzni. VI.vptrophyhoze3.jpgAz árok innenső felén az út közepén egy térdmagasságban kivágott nagy fatuskó volt ami egy másik Nívás brigádnak adott satupadot. A hátsó híd totál szét volt kapva, ha jól emlékszem a féltengelyt cserélték éppen ki a tartalékra. A diffi szétbontva a sárban, a csapágygolyók egy része a földön, stb....
Aztán előbb utóbb kiértünk az erdőből és robogtunk a cél felé. A jól megérdemelt vacsora várt minket. Mire befejeztük megnyugodva konstatáltam, hogy a RED Niva Team is egyben megérkezett. :)) Hát az egész napos ijedségre gyorsan elmentünk aludni.

Szombat reggel sem kezdődött másképpen. Sajnos későbbi indulásunk volt. Próbáltuk sietősebbre venni a figurát, de a terep nehéz volt. Volt egy nagyon hosszú jobbra fel sirató ami kb. 500 méter volt. Volt aki a lent összeszedhető nem túl sok lendülettel fel tudott jutni, de mi halandók kb. 30 métert tudtunk megtenni. Ott nem is sirattuk tovább a szerkezetet azonnal kötöttünk. Majd fáról-fára haladva csörlőztük fel az autót. Jól vizsgázott a Hidraulikus csörlőm. Mivel látszott, hogy egy nagyon kicsi segítség kell csak, ezért gyors fokozatban húztunk és rásegítettem fél egyben egy kicsit, így nagyon gyorsan haladtunk felfelé.VI.vptrophyhoze4.jpgA lassú fokozatban nem tudtam volna segíteni a csörlőnek, mert ahhoz túl gyors a fél egy. Egyébként meg a lassú fokozatban meg tök mindegy, hogy segítek-e neki a kerekekkel, mert ugyanolyan sebességgel húzza a kötelet, és csak a kuplungot égetem le feleslegesen. Meg hát az is a baj még, ha néha elindul az autó a kötél fel lazul és össze gubancolódik a csévén a drótkötél, majd mikor eléri a holtpontot az autó és visszacsúszik ránt egy erőset, ami semminek sem tesz jót.
Szóval kicsörlőztük magunkat bőven. Majd a domb tetején derült ki, hogy lent volt valahol egy KP! A francba! Fent félreálltunk, majd visszamentem gyalog a völgybe KP-t keresni.... meg is lett.. nagyon ravasz helyre volt téve! Mivel az itiner azt írta hogy: "kövesd a medret!" és hát a meder mellett egy könnyebben járható út volt ezért nem vettük észre azt a KP-t amit a mederben haladva simán láttunk volna. Pfff.. :>>

Haladjunk csak tovább! Egy kis idő múlva odaértünk egy iszonyatos nagy lejtőhöz ami egy kicsit jobbra is dőlt a fák felé. Egy darabig lesétáltunk megvizsgálva a dolgot, és arra jutottunk, hogy a feléig még csak-csak, de ottan nagyon jobbra csúszós a dolog. Jó nagy fák közé becsúszni! Fújj! Az itineren látszott, hogy a völgyben a túloldalon fel is kell menni egy hasonló meredekségű, csak balra dőlő siratón. Hát keressünk akkor kerülő utat! Miklóssal (fehér Niva) elindultunk. VI.vptrophyhoze7.jpgVolt egy csapás a völgy vonalával párhuzamosan a fák közt ami egy az elején egy kicsit majd egyre inkább volt balra dőlős. Néztem Mikit, hogy halad a Nívával.... reménykedve, hogy se ő se én nem akadunk el.... Óvatosan követtem majd én egyre inkább csúsztam lefelé. A franc! Addig-addig míg a bal hátulja neki nem támaszkodott egy fának. Pont a Jack-em volt ott oldalt felszerelve, annak támaszkodott neki. Megálltam. Kiszálltam. Körülnéztem.... úúúúúú de szar helyzet! Miki is visszajött gyalog. Mondtam hozzon egy Jack-et, azt valamit kitalálunk. Közben a két mitfárer visszajött mert elmentek bejárni gyalog, nincs-e véletlenül KP. a kikerülendő szakaszon. :)

Hát megkötöttük a kocsi seggét egy fához egy spanifer segítségével és a Jack-el elkezdtük feljebb húzni hogy ne csússzon le az autó a fáknak. Miután jól megspannoltuk megpróbáltam folytatni az utat előre szép lassan. De sajna az eleje is nagyon ment lefelé....
Az elejét is megkötöttük úgyhogy a csörlő kötelét használtuk. Így feljebb tudtam húzni a kocsi orrát. A baj csak ott volt, hogy így csak pár métert jutottunk előbbre, mert a kötelek egyre feljebb kényszeríttették az autót. Kitaláltam, hogy építsünk egy kötélpályát. Egy 25méter hosszú acélsodronyt kifeszítettünk a kocsival párhuzamosan és egy fordítócsigát tettünk rá. A fordítócsigába egy nagy seklit. A seklin meg úgy vezettük át a csörlő kötelét, hogy a kampót a kocsi végébe akasztottuk. Így elértük azt hogy a csörlővel meg tudtuk spannolni egyszerre a kocsi elejét és hátulját is, mikor meg elértük a kívánt távolságot a fáktól akkor meg elindultam előre és a kötélpályán a fordítócsiga segítségével szépen tudtunk előre haladni. Mikor a csiga kezdett a sodronypálya közepe felé érni egyre nagyobb erő hatott a kifeszített kötél végpontjaira így hát a csiga mellett egy spaniferrel próbáltunk plusz kikötést alkalmazni.

A végén úgy láttuk, hogy két fa között le tudok menni a völgybe és a fák közt folytatni az utat. A kocsi seggét megkötve fordultam balra be két fa közé. A kikötés nagyon fontos volt mert balra szűken lett volna egy nagy fa. Így miután befordult az autó a kikötést bontottuk. GYÔZELEM! :)) Huhh! Volt vagy egy óra ez a műsor.
VI.vptrophyhoze6.jpgMire átvergődtünk ezen az akadályon a többiek segítségével kiderült, hogy merre is lehet kerülni, és a sirató tetejére hogyan is lehet feljutni. Mert hogy NLQ barátunk egy piros Land Cruiser-rel bepróbálta a siratót és balra visszacsúszott a fák közé. Mivel visszafelé (lefelé) nem lehetett húzni mert ott fák voltak sűrűn, ezért segítkezett nekem hogy kiszabaduljak, mert ugye nálam van működőképes csörlő. Hát felértünk a dombtetőre és orral előre NLQ irányába állítottam a Hiluxot. A seggét kikötöttük két fához, hogy ne csússzak bele. Egy 20 méteres sodronyt toldottunk hozzá az amúgy 30 méteres csörlőkötélhez. Pont elég lett. A középponton egy fához megvezettük egy fordítócsigával, hogy jobban irányba húzzuk először a böszme nagy Toyotát. Miután egyenesbe húztuk a Land Cruiser-t megkötöttük direktbe egy fához, hogy vissza ne csússzon, majd a csigát kivettük a kötél útjából, mert innen már szépen jöhetett egyenesbe. Az egész műveletet az szépítette meg, hogy NLQ több mint 2 tonnás gépe egyszer csak leállt. Valószínű a túl nagy oldaldőlés miatt lehetett a tankban kevés üzemanyag és egyéb fennforgások miatt. Na szóval egyenesbe húztuk fel álló motorral... :)))) Csak úgy ropogott a sodrony. Szépen jött, nagyobb erőlködés nélkül, kb. 20-30 perc alatt felért. Miután vízszintesebbre került a nagy piros monstrum egyszer csak elkapta és elindult.... először csak 3, majd 4,...5,...majd mind a 6 henger! ;)))
VI.vptrophyhoze5.jpgItt jól összeverődött egy csapat. Volt egy 4Runner: Karesz, Niva: Miki, LC: NLQ, valami Micsu:?, és jómagam a Hilux-al. Innen már együtt autóztunk tovább, míg ránk nem sötétedett... Némelyikünknek az üzemanyaga is fogyóban volt, és még a fele vissza volt! Úgyhogy kb. délután 4-óra körül úgy döntöttünk mindannyian, hogy GO-HOME! Elindultunk egy lefelé vezető földesúton, ami kivezetett minket a lőtérre. Innen már sima liba volt.
A sor végét zártuk a cél előtt, mikor is egy KP-t véltünk észre venni! Jojo! Nicsak! Puff! Be is nyomtuk. Aztán leadtuk a pontozólapunkat. Végre egy verseny ahol megszondáztatnak mindenkit a műsor végén! Ez igen! Azt nem tudom, hogy volt-e valaki aki a pija miatt nem volt értékelhető? Na mindegy.... vissza a szállásra.... kerékcsere..... aztán GO HOME....!
Ismét nagyon színvonalas, és jó versenyen vettünk részt! Köszi V.O.R.C. ! ! !

Hoze

forrás és a képek: www.hoze.hu