Veszprémi Off-road Club

Tapolca Trophy beszámoló

Published on 03/08/2007 04:11 PM

Midőn felvirradt ama nagy nap amikor quadosok és terepjárósok dicső hada vonult Tapolca környékének harctereire, hogy megbirkózzon annak néhány évezrede ideiglenesen ott található épített és lerombolt terepi akadályaival.

Március elejét írtunk és az időjárás is valahogy igyekezett az ilyenkortájt elvárható arcát mutatni, tehát optimális feltételek voltak egy kellemes hangulatú off-road verseny lebonyolításához. Az elmúlt napok esőzései csak javítottak az egyébként viszonylag száraz terület változatos talajviszonyain.

A reggeli svédasztal Hegyesd községben várta az érkező csapatokat egy hajdanán vízimalomnak épült, ám mára borházzá átalakult ódon, ám hangulatos épületben. Ez egyben a versenyiroda és a cél helyszíne is volt.

Rendezvényünk a nyílt Quadtrophy Magyar Bajnokság első futama volt és mindemellett terepjárós trophy futam is zajlott a területen. Természetesen a quadosok most elsőbbséget élveztek a terepjárókkal szemben, ha már bajnokság zajlott a részükre, így a reggeli rajtnál ők indultak a mezőny elején. Összesen négy kategóriában lehetett nevezni a futamra; 2x4-es hajtású quad, 4x4-es quad (ATV) és terepjáró Kicsi (Suzuki Kupa) és terepjáró Nagy.

Sajnos a quadosok jórésze a hétvégén még valószínűleg a téli álomból próbálta felébreszteni motorját, mert viszonylag kis számban érkeztek a futamra. A gyengélkedő versenykedvet az is jelezte, hogy a résztvevők közül is sokan csak a pályahasználat erejéig szálltak nyeregbe és nem neveztek a versenybe. Persze jónéhány résztvevőnek igazán a futam közben jött meg a kedve a pontversenyben való részvételre is, de ők már csak a következő futamon fitogtathatják tudásukat. Most csak sajnálkozva morgolódtak a bajusz alatt, hogy ha már itt vannak, miért nem versenyeznek, de hát evés közben jön meg az étvágy ugyebár.

A terepjárósok viszont annak ellenére, hogy több rendezvény is zajlott egy időben, szép számmal érkeztek, még a határon túlról is.

Az időjárás a reggeli rajtprocedúrán még próbálta a barátságos arcát mutatni, de napközben többször is eleredt az eső a talaj nedvességtartalmának szinten tartása érdekében.

A terület így igazi terepi kánaán volt az arra fogékony közönség számára, volt benne meredek siratófal, patakátkelés, lápos-mocsaras mező, kavicsos speciál stb. A teljesítendő táv a quadosok számára közel hetven, a terepjárósoknak kicsit kevesebb volt, tehát bőven kitöltötte a napot, amíg végigdöngettek rajta a gépekkel.

A speciál szakaszokra jutott a kemény legények mérkőzése minden kategóriában, hiszen az itt található akadálypályák már komolyabb bevállalásra késztették a versenyzőket.

Itt is megmutatkozott a szezon eleji bátortalanság, ami midig jellemző az emberre, ha hosszabb kihagyás után száll ismét nyeregbe. A speciál feladatok láttán többen is úgy döntöttek, hogy a szalagon kívülről figyelik a többiek vágtázását. Ilyenkor tél végén még biztos csak a napsütés ferde szöge miatt, de minden emelkedő kétszer akkorának tűnt a tisztelt publikum számára.

A terepjárósok is gyanúsan méregették az akadályokat, mielőtt valaki bemerészkedett volna közéjük. Persze míg a kezdők többsége (mert őbelőlük is akadt bőven) a bevállalás lehetőségén töprengett a rutin-rókák már a keréknyomot keresték, ahova kocsit kell tenni az adott ponton.

A Kontroll Pontokkal most nem sok gondja akadt annak, aki végigment a kijelölt útvonalon, hiszen azok elég jól láthatóan lettek kihelyezve, ráadásul az itiner is egyesek szerint kicsit szájbarágós volt. De hát évad elején még had kényeztessük a témával még csak most ismerkedő újoncokat- gondoltuk.

A quadosok, persze mivel a szabály sem tiltja csapatokba verődve motorozták végig a napot, így a KP elhagyás és az eltévedés esélyét csökkentve próbáltak minél jobb eredményt elérni.

A speciál szakaszok persze pont az egyéni teljesítményt hivatottak mérni, emiatt az ott kitűzött feladat teljesítésében most is csak magára és gépére hagyatkozhatott a versenyző.

Mivel mi nem igazán szeretjük a csörlőversenyeket erőltetni, ezért annak használata most is tiltott volt az akadálypályák (speciál szakasz) teljesítése közben, de természetesen az útvonalon szabadon garázdálkodhatott a versenyző a csörlőjével, ha ahhoz volt kedve, hogy magát, vagy másokat húzigál vele. Erre adott lehetőséget az a kis mocsaras mező és a patakátkelés, amit nem igazán lehetett kihagyni, ha valaki az útvonalon haladt.

Szerencsére a társulat kultúrált és megfontolt versenyzése folytán ezen a napon sem történ baleset, még ha egy-egy jármű időnként eldicsekedett a gazdája alvázvédelemben szerzett tapasztalataival is.

Az esti célzárás idejére minden egység beérkezett a célba és kissé elcsigázottan, de kellemes hangulatban fogyaszthatták el a vacsorát, minekután sor került az eredményhirdetésre is.

Összegezve ismét egy kellemes napot tudhatott magáénak, aki ellátogatott hozzánk ezen a hétvégén és megpróbált élni egy szervezett és engedélyezett off-road rendezvényen a közös érdeklődés kapcsán adódó kikapcsolódás lehetőségével.

Bosszantóan csak a tavaly óta is szemmel láthatóan elszaporodó illegális szemétlerakók száma hatott a természetkedvelők szemében. Sajnálatos tény, hogy a mezőőr, vadász, erdész és a többi hivatásából is a természetben ténykedő embertársunk még mindig nagyobb ellenséget lát a járművel érkező turistában, mint az olykor veszélyes hulladékot széthajigáló primitív alattomos és sunyi honpolgárban. Hiszen mi másnak lehet nevezni azt, aki önös anyagi előnyök miatt képes beszennyezni élőhelyünket.

Reményeink szerint ismét találkozhatunk a tisztelt nagyérdeművel Veszprémben május 12-én.