Veszprémi Off-road Club

OCK Évadzáró trophy-Sümeg 2002

Published on 11/08/2005 12:58 AM

2002. nov. 15-16.

Ismét kis megyénk adott otthont az ezévi versenynaptár soronkövetkezõ futamának, történetesen ezúttal az OCK bajnokság keretén belül.

Az esemény bázisát mint már annyiszor, most is a vár környékének vendéglátó komplexuma adta. Az idén most negyedízben meghirdetett esemény az utolsó lehetõséget jelentette a már legalább két futamon rajthoz állt autósoknak, hogy bebiztosítsák helyezésüket a dobogó fokaiért vívott végső harcban. Valószínüleg így gondolkodott az a 60 csapat is, amely felsorakozott a rajtzászló mögöt úgy este hét körül. Bár a rendezõk véleménye szerint ez a szám kevesebb volt a vártnál, de Õk is tisztában voltak vele, hogy a terület kimerítette az újdonságra éhes off-roadosok érdeklődését, ezért a csökkenõ tendencia.

A péntek esti rajtot a tőlünk megszokott módon lekéstük, így csak a mezõny második felének indulását láttuk a saját rajtidõnkig, de ez nem volt kölönösebben visszahúzóerõ a szereplés eséjeit tekintve. Az idõjárás ezúttal igen kellemes koraõszi arcát mutatva segítette a résztvevõk célbajutását, legfeljebb akinek hûtésproblémái voltak, csak az nem örült a 15 fok körüli hõmérsékletnek.

Az éjszakai futam a Csabrendeki hegy és a környék szántóföldjei közötti traktorcsapásokon zajlott különösebb akadály nélkül, emiatt a mezőny nem torlódott fel sehol és nyugot tempóval autózva is két óra alatt teljesíteni lehetett az 50 km körüli távot. Csak néhány újoncnak okozott gondot az itiner ábráinak értelmezése, amiben a már szokásos módon szarvas hibát nem igazán lehett találni ugyanúgy, ahogy rafinált, fejtörõs navigációs feladatot sem.Mi is a középmezõnyben értünk célba az utolsó helyrõl indulva, anélkül, hogy bárkit is fizikailag leelõztünk volna, csak mentünk a kiírt útvonalon. A KP-k megtalálása sem okozott gondot a többségnek, ha eljutottak a közelébe. Emiatt a mezõny java már 11 körül a célban örvendezhetett teljesítményének, ki-ki vérmérsékletének és kedvének megfelelõen a pohár aljára, vagy a másnapi feladatokra próbált koncentrálni. A másnap reggel a szokásos gyorsasággal ránkvirradt és már a rajtvonalon is találtuk magunkat idejekorán, mivel a Profik a mezõny elején rajtoltak. Az elsõ speciál gyorsan útunkba került a maga kis siratófalával biztatva a csörlõket némi munkára. Ezt a feladatot hamar teljesítettük, akár a többség, és már robogtunk is tovább. A következõ akadály már rémisztõbb képet mutatott, mivel ez egy felhagyott bányagödör volt komoly méretekkel. A bizalmunkat az sem növelte iránta, hogy az aljában egy csapat már bõszen szerelte a gépét, míg egy lengyel egység kicsit odébb a Jeep-jük újra élesztésével foglalkozott azután, hogy hármat bukfenceztek vissza egy siratóról. Átevickélve a "gödrön" még a kijáratnál egy kis oldaldõlõs sziklapart késztette egyensúlyozásra a jármûveket. Csak ezután járt a stempli a menetlevélbe. A következõ néhány kilóméter a tereprally-ból nyújtott ízelítõt a vállalkozó kedvüek számára, mert az Újdörögdi lõtérig komoly akadály nem gátolta a haladást. Itt azonban már az amatőr és a profi résztvevők is megmérkõzhettek néhány meredéllyel mint speciál, mint siratófal formájában. Itt is találkoztunk néhány mûszaki hibás alakulattal, sajnos magunkat is beleértve. Ezután már csak a tankútak hullámain kellett benavigálni a gépeket néhány illegális szemétlerakó között a diszeli ebédhez . Elfogyasztván az ebédet, már indulhatott is a második menet, vissza Sümeg irányába, hasonló területeken át mint ahogy érkeztünk. A lőtér ezúttal már csak navigációs feladatot tartogatott a csapatoknak, a feladatok Nyirád falut elhagyva állták útját az autóknak. Az elsõ egy patakmeder volt a profik számára, ahol a majdnem másfél méteres vízállás jelentete az akadályt, egy Jeep motorjának véglegesen, miután sikerült egy keveset "letüdőzni" belõle. Azonban a többi profi sem úszta meg szárazon ezt a kalandot, mivel az ülés az összes "kétéltüben" elázott. A következőakcióhely ismét a profikat állította meg egy sárral-vízzel teli árkon kellett néhányszor átkelni idõre, amihez a végén mindenkinek elõ kellett vennie ismét a csörlõjét. A következõ helyszín az amatőrök autóit sározta össze ha eddig nem lett volna lehetõségük rá. Ez is egy kis árokban való autózás volt idõre, de itt az sem okozott gondot, ha valaki elfelejtette bekapcsolni az elsõ hajtást. A befutóig már nem volt más csak ismét a rendeki hegy néhány jópofa árka és nyiladéka, és végül a célzászló alá való berobogás, bár volt aki még itt is eltévedt.

Mivel az idõjárás is kedvezõ volt, így sarat is csak keresve talált az ember. Valószínüleg emiatt a mezõny java már sötétedés után kicsivel a célban volt. Emiatt még mindenkinek maradt ideje rendbeszednie magát az esti vacsoraidõig majd a lovagi tornáig.
Az eredményhirdetést már mindenki jó hangulatban és nagy kiváncsisággal várta, mivel a rendezõség igen faramuci algoritmust dolgozott ki a bajnokság értékelését tekintve. Bizonyosan sokan lepödtek meg a saját helyezésükön, de egy biztos, azok jártak jól, akik mind a négy futamon résztvettek, mert így lehetett választani az elért legjobb eredmények közül.


G. L.