2003. 03. 14-15.

Zalai tekergő

A gépátvételnél már észrevehetõen keményebb feltételeknek kellett megfelelniük a résztvevõknek.Bár ez a szankció egyúttal az utcáról betévedt és hirtelen kedvet kapott szárnyprobálgató terepjárósok teljes kirekesztését is jelentette.

Sajnos így megkérdõjelezhetõ az utánpótlás beférkõzése az így egyre belterjesebbé váló társaságba, hisz az új szabályok már nem teszik lehetõvé egy széria mûszakis jármû részvételét a MATESZ bajnokságában.

Miután mi is átestünk a szokásos formaságokon és hagyományosan utolsóként érkezõként utolsónak is vártuk a rajtidõnket, közben már megérkezett az elsõ célbaérkezõ. A rendezõk jelek szerint egy kicsit alulméretezték a pálya nehézségi fokát, mert az elmúlt napok szeles idõjárása felszárította a talajt. Ennek ellenére a nagytöbbség így is a normál kategóriát választotta / velünk együtt /, igaz mi a verseny kedvéért lebutitottuk némileg a kocsinkat, mert a traktorminta helyett kis 215/70-es pápai fenyõ szénkarikákat tettünk fel esélyt adva a bakhátak okozta felülõsdinek.

Az rajt után néhány kilométerrel azonban ismét találkoztunk a fél mezõnnyel egy Teljesítmény KP pontnál, ahol egy méretes sárgödör nehezítette a továbbhaladást, mind a két kategória számára. Laza másfélórás sorbanállás után mi is eláztathattuk a fél autót a sárban, mivel volt csörlõnk, majd továbbhaladtunk volna, ha a rendezõség sárgaföldig elázott tagjai nem az út közepén ûrítették volna gyomruk tartalmát a kocsijuk ablakán át. Úgy mellesleg megjegyzem, vajon csak a verseny résztvevõire vonatkoznak az alkoholizálással kapcsolatos írott tiltó szabályok? Mellesleg a rendezõség a jelek szerint amúgy sem állt a helyzet magaslatán a szabályok ismerete és a gyors helyzetkezelés tekintetében.

Szóval miután kikecmeregtünk a gödörbõl közölték velünk, hogy nem jár érte semmi pecsét, nyugodtan mehetünk tovább, csak azok kapnak beírást, akik ott a szemük láttára kikerülik az akadályt. Ha ezt elõbb tudtuk volna, akkor a közelébe sem megyünk a helynek, hanem nagyívbe kikerüljük a mezõnyt a GPS segítségével és hibapont nélkül robogunk a cél felé. Az ezt követõ szakaszon már nem akadályozta a haladást semmilyen komolyabb feladat, a KP pontok is a kellõ sûrûséggel késztették kiszállásra a navigátorokat. Igaz a tempó inkább tereprallysra sikerült ezáltal, a bõ- négy órás limitidõ kiszabása ellenére is. Emiatt az éjszakai közel negyven kilométeres távot a másfél órás állással is kevesebb mint három óra alatt teljesítettük. Igaz a célban még sikerült megviccelni magunkat azzal, hogy az utánunk beérkezõ lapját vizsgálva nekik egy KP-val több volt, és a hibánkat nem tudtuk mire vélni. Persze késõbb kiderült, hogy eléggé érdekes módon Õk teljesítették túl valahogy a tervet.

A reggel az ilyenkor szokásos módon igen gyorsan ránkvirradt, és már a rajtvonalon találtuk magunkat mindenestül / még a versenyszellem is hozzánk szegõdött/. Az elsõ néhány kilométerben nagy furfanggal kihelyezett KP-kal találkozhatott az aki nem tért le a kijelölt útvonalról, /állítólag ezt elég sokan megették/. Az éjszakai üldözõink is egy UAZ-zal vágtáztak újra hol elõttünk, hol mögöttünk nem kímélve az orosz csúcstechnika amúgy is laza illesztéseit. Kicsit unalmas volt a normál kategória menetelése a délelõtt folyamán, mivel a mezõny csak egy kis speciálgödör erejéig állt meg nem sokkal ebéd elõtt. Jólesõ, ám felejthetõ ebéd után kis ejtõzés és már kezünkbe is nyomták a délutáni itinert /volt aki a délelõttit kapta viccbõl /. A második és egyben utolsó speciál a normál kategóriának rövidesen utunkat állta egy szûk kis csiki-csuki akadályokkal tûzdelt triálpálya formájában, amit idõre kellett teljesíteni. Kár, hogy az elsõ helyek sorsát gyakorlatilag ez a néhány másodperc döntötte el. Az extémesek maroknyi serege sem járt jobban, mert nem tudták a szabályok tömkelegében kijelölt speciálokról eldönteni, hogy az adott szakaszban melyik paragrafus alapján kell csatázniuk. Az azonban a mai napig sem tiszta elõttem, hogy a normál géposztály csörlõzhet-é egyáltalán bármilyen tipusú akadálypályán, itt most lehetett.

A befutó elõtti húsz kilcsi már nem az összkerék hajtás sûrû kapcsolgatásáról szólt, hanem igazi mezõkerülgetés volt a javából. Pedig az idõbe még belefért volna néhány kellemesen sáros szakasz, mert így már négy óra tájban a mezõny java a célban lézengett.
A vacsora és a büfé pedig még váratott magára, mert éppen ZETE meccs volt és ilyenkor errefelé még a légy sem mer felszállni. Legalább volt idõ megvitatni a történteket, mert este kilencig, amikor az eredményhirdetés volt kitûzve még volt hátra bõven.

Összességében kellemes kis hétvégi autózáson vettünk részt, ami nem volt igazán megerõltetõ a kezdõ off-roadosok számára sem, sõt talán nekik inkább kellemes ízelítõként szolgált. A MATESZ bajnokság elvárható nívójához képest szerintem azonban kicsit "lájtosra" sikeredett.

G.L.